2008. március 22-én újra megrendezésre került a Lumina Cornu Asztali Torna, ezúttal már 3. alkalommal. Sajnos a korábbi tornákon nem vettem részt, ez volt az első ilyen versenyem. Jut eszembe, aki nem tudná, annak elárulom, ez egy szerepjáték verseny. A rendezvény szervezője, házigazdája a jászfényszarui Lumina Cornu Ifjúsági Szerepjáték és Hagyományőrző Történelmi Klub. Röviden összefoglalnám, hogyan is telt el ez a fergeteges szombati nap.
Reggel négykor ébresztett a mobilom, és nagy nehezen sikerült kikaparnom magam az ágyból (ami bizony nagy teljesítmény) . 5:07-kor indult a buszom Debrecenbe, szóval sietnem kellett, nem akartam hogy miattam késsünk el. Szerencsére a buszt elértem, és a hat órára megbeszélt találkozóra még 20 perccel hamarabb is érkeztem. Poén, hogy a buszállomáson, a buszról leszállva vettük észre Leóval, hogy egy ideje már egy buszon utazunk. Pár megállóval korábban lestoppolta a járatot, de nem vettük észre egymást. Nekem van mentségem, éppen Brandon Hackett egyik fantasztikusan izgalmas könyvét olvastam 
. Na ha már ennyi szabad időnk lett a találkozóig, beültünk egy közeli presszóba egy kávéra. 6 óra környékén megérkezett elnökasszony/rigó váltottkasztú kedves Tani barátunk is Becuccoltunk a kocsiba, és a lassan meginduló esőben egy-egy cigaretta mellett vártunk kis csapatunk utolsó hiányzó tagjára, Khaosra. Olyan negyed hét körül meguntuk hogy feleslegesen várunk, és elémentünk. Szegény édesanyját korán reggel ki kellett csengetni az ágyból, de felébresztette hétalvó fiacskáját és beiktatva még egy tankolást, 1 órás késéssel sikerült is elindulnunk.
Közben az idő egyre vacakabb lett, néhol az autópályán alig láttam valamit, és csak reméltem, hogy Tani a kormány mögül többet lát az útból. Szerencsére azért túléltük az utat, és 3/4 kilenc környékén, nem sokkal a hivatalos kezdési időpont előtt megérkeztünk Jászfényszarura, ahol nagyon jó hangulat, és sok ismerős arc fogadott. Egyrészt ott voltak a Luminás szervezők, akik közül jó néhánnyal február 16-án, a farsangi találkozónkon már volt szerencsém megismerkedni, rajtuk kívül azonban nagy számban voltak jelen “hazaiak” is. Debrecen soha nem látott számban képviseltette magát a tornán. A Mentálcsavar klub tagjain kívül kívül volt még számos ismerős, és többen jöttek mesélni is.
Miután beregisztráltunk és körbeköszöntünk az ismerősöknek, kimentünk elszívni egy cigit, és meglepődve tapasztaltuk, hogy az esőből szép lassan hóesés lett, méghozzá nem is akármilyen pelyhekben.
Kis késéssel, de hamarosan elkezdődött maga a Torna. A Lumina Cornu vezetője, Agnus köszöntött minket, aztán Jászfényszaru polgármester asszonya is mondott pár kedves köszöntő szót, utána pedig elindult maga a verseny. Megkaptuk a mesélőnket, Rajmundot, akinek valljuk be, nem volt könnyű dolga három ilyen lökött játékossal mint mi. A csapat koncepciója röviden annyi volt, hogy 3 együtt kalandozó testvérrel játszunk, akik folyton egymást szekálják. Nos ehhez tartottuk is magunkat, és ontottuk magunkból a hülyeséget folyamatosan, néha már kicsit sajnáltam is a mesélőt. Persze őt se kellett félteni, hamar elkapta a ritmust, és csatlakozott a hülyeségeinkhez. Magáról a történetről sokat nem beszélnék, legyen elég annyi, hogy nem jutottunk túl messze a megoldásában, de nagyon büszkék voltunk arra, hogy lementünk a Dungeon-be és kijöttünk élve Mindeközben azonban nagyon jól éreztük magunkat.
Délután ötkor a versenyt berekesztették, és a szervezők, a bírók valamint a KM-ek elvonultak meghozni döntésüket. Eközben mi beszélgettünk, ismerkedtünk. Külön öröm, hogy megismerkedhettem egy másik egyesület képviselőjével is, méghozzá a budapesti Rúnatábor Egyesület nagyon kedves titkárával. Elbeszélgettem a Lumina Cornu néhány tagjával is, amire korábban, amikor mi voltunk a szervezők és ők a vendégek, sajnos nem volt alkalmam.
Hosszas tanakodás után megszületett a verseny eredménye, amelyet Agnus kihirdetett, kiosztották a nyereményeket, majd pedig következett a búcsúzkodás azoktól, akik indultak hazafelé. Mi szerencsére maradtunk estére is. Késő éjszaka még játszani is elkezdtünk, két csapatban, sajnos azonban olyan fáradt voltam addigra, hogy pár perc szereplés után be is aludtam.
Másnap reggel aztán mi is elköszöntünk vendéglátóinktól, és fájó szívvel, de hazafelé vettük az irányt. Maradtunk volna még…
Egyszóval, nagyon jó volt ez az egy nap, hihetetlenül jól éreztük magunkat, és köszönjük a Lumina Cornu klub nagyon barátságos és vendégszerető csapatának, hogy részt vehettünk a versenyen. Hamarosan újra találkozunk.
Nemrég fejeztem be Hackett monumentális űroperájának második kötetét, és feltétlenül írnom kell róla pár sort.
Ez a történet kiindulópontja. A regényekből megismerhetjük a két különböző, ám mégis annyira hasonló nép találkozásának krónikáját. A cselekmény nagyon izgalmas, akciódús, emellett azonban megjelennek benne bőven igazán elgondolkodtató kérdések is. A szereplők igazán jól lettek ábrázolva, a főhősökkel nagyon könnyen azonosulni lehet, emellett azonban nem minden fekete vagy fehér, vannak benne bőven “szürke” jellemek is. Igazán érdekesen mutatja be, hogyan ébrednek rá a wanctenek és az erdőholdiak, hogy a jövőjük záloga, ha összefognak.