Ma reggel, a buszon kezdtem el olvasni a könyvet, de már az első bekezdéseknél éreztem, hogy ezt jobb lett volna messze elkerülnöm. Kár érte, mert a történet nagyon érdekelt volna. Valamilyen katasztrófa után az emberiség visszasüllyed középkori állapotokba, s ennek a kornak a Kárpát-medencében élő népei a szereplők. Csábító alapfelállás. Csupán annyi a baj, hogy az író stílusa nekem nagyon nem fekszik. A túlzott, erőltetett, fennkölt szóhasználat teljesen élvezhetetlenné tette a könyvet. Szenvedtem vele pár fejezetet, aztán feladtam. Megy vissza a polcra, hátha egyszer majd változik annyit az ízlésem, hogy be tudjam fogadni Bán Mór stílusát, addig meg jó lesz polcdísznek. Én azért még reménykedem, mert ilyen sztoriért tényleg kár lenne…. talán… majd pár év múlva…

Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de akármennyire szeretem is Sheenard műveit és a Mysterious Universe történeteket, ez most nem igazán fogott meg.

Maga a sztori érdekes lenne, a főszereplő azonban szerintem nagyon irritáló volt. Végig idegesített a folytonos paranoiás agyalása, az ilyenkor következő hosszas, számomra néhol már-már érthetetlenül zavaros eszmefuttatások és állapotleírások pedig egyenesen az agyamra mentek. Gyakran kaptam magam azon, hogy bekezdéseket ugrok át, pedig ez nem jellemző rám.

Annak ellenére, hogy már nagyon vártam, hogy a végére érjek és letehessem, az utolsó néhány oldalon kiderülő dolgok egy részén sikerült teljesen ledöbbennem - egy másik részét végig sejtettem - és ezzel mégiscsak biztossá vált, hogy el fogom olvasni a folytatásokat. Remélem azok már jobban fognak tetszeni.

Sheenard, ha esetleg erre jársz, remélem azért nincs harag Majd írok olyan műveidről is, amik nagyon tetszettek. Szerencsére ezekből jóval több van