Nos, ha már elkezdtem pontozgatni a filmeket amiket láttam, akkor nem ártana összefoglalni, melyik pont mit is jelent nálam.

1/10 - Nézhetetlen. Szörnyű. Még rágondolni is kár volt, nem hogy megnézni.
2/10 - Szinte nézhetetlen. Végig lehet szenvedni, de jobb ha messzire kerülöd.
3/10 - Rossz film, de azért volt benne néhány elviselhető jelenet/szereplő/színész, vagy bármi egyéb ami picit kiemeli a fertőből.
4/10 - Az átlagosnak, középszerűnek mondható filmek gyengébbjei. Max egyszeri megtekintésre.
5/10 - Teljesen átlagos film. Egyszer megnézni jó volt, de jó darabig eszedbe sem fog jutni újra. “Egynek elment kategória.”
6/10 - Egész jó kis film volt, de azért láttál már jobbat is.
7/10 - Nagyon jó film, biztosan meg fogod még nézni párszor idővel, és talán a haveroknak is megemlíted.
8/10 - Szuper film, nagyon élvezted, akár most azonnal megnéznéd újra.
9/10 - Szinte tökéletes, alig volt benne olyan dolog ami ne tetszene, minden pillanatát élvezted.
10/10 - Az örök kedvencek, amiket bármikor bármennyiszer meg tudnál nézni, és ódákat tudnál zengeni róla.

Na valahogy így képzelem el én a tizes skálát. Persze vannak esetek, amikor nehéz a döntés és fél pontokat is adok.

“In a perfect world… spammers would get caught, go to jail, and share a cell with many men who have enlarged their penises, taken Viagra and are looking for a new relationship.”

Az előbb olvastam az SFPortalon egy kis cikket az űrturizmusról, amelynek a végén elrejtve találtam egy nagyon érdekes mondatot.

“Előbb-utóbb kidolgozásra kerülhetne egy olcsóbb módszer is, amellyel nem csupán az űrturisták, de a Föld egyes pontjai között utazgató turisták is gyorsan és költséghatékonyan tehetnék meg az utat egyik helyről a másikba.”

A Shadowrun regények és szerepjáték világában olvastam korábban erről az utazási módról. A turistákat fellövik a légkörön kívülre, onnan pedig a Föld teljesen más pontján landolnak. És az egész alig telik egy kis időbe.

Gyors? Az biztos. Költséghatékony? Na azt majd meglátjuk, valahogy nem tudom elhinni, hogy olyan olcsó lesz, hogy jobban megéri majd mint egy néhány órás repülőút.

Mindenesetre a sci-fi írók egy újabb agyszüleménye látszik valóra válni, ahogy azt már megszokhattuk…

Ma elkísértem a húgomat nyelvvizsgázni. Tizenkettőre volt hívva szóbelire, kettőre meg magnóhallgatásra. Persze csúszás volt, még szép. Kettő előtt pár perccel sorra is került a szóbelin, így a magnóra már nem értünk oda, csak a következő csapattal, a 14:20-asra. (Még szerencse hogy volt következő csapat.) Arra persze nem volt időnk, hogy a szóbeli után megvárjuk amíg kiírják a pontjait, mert rohanni kellett, hogy elérjük a magnót. Nem baj, gondoltuk, majd utána visszamegyünk és megnézzük. Egy fenét! Mire visszementünk, minden papírt leszedtek a kedves vizsgáztatók. Hát menjenek a fenébe! Fájt volna nekik ha otthagyják? Most nem tudjuk hogy sikerült…

Ez a szervezés magasfoka…

Az előbb néztem meg a Miracles c. sorozat 1×08-as részét, amiben elég érdekesen magyarázták meg, hogyan képzeljünk el egy időlegesen létrejövő időhurkot:

“- Képzeld el, hogy az évek egymásra rétegződnek, mint a Sunday Times lapjai! Képzeld el, hogy kávé ömlik a legfelső lapra! A lap átnedvesedik, áttetszővé válik, és te elolvashatod, ami a második lapon van.
- Láthatóvá válik a múlt?
- Tömören. És ha a felső lap megszárad…
- A múlt ismét láthatatlanná válik.”

Jó kis sorozat ez, lehet írok majd róla később egy ismertetőt.

“A jövő gyáraiban mindössze két alkalmazott lesz: egy ember és egy kutya.
Az ember azért, hogy etesse a kutyát, a kutya azért, hogy távol tartsa az embert a berendezésektől…”

Nem saját gondolatom, szóval nem engem kell éltetni/szidni miatta. Mindenesetre jópofa