Kari Wuhrer
Posted by MorTuadh on 27th február 2008
Még valamikor régen, kezdő sorozatrajongóként, úgymond a preinternet korszakomban figyeltem fel Kari Wuhrerre. Akkoriban még csak azt ismertem/néztem, amit a magyar csatornák műsorra tűztek. Egyik legnagyobb kedvencem volt azidőtájt a párhuzamos dimenziók közötti utazásról szóló Sliders, amelynek 49 epizódjában Kari játszotta Maggie Beckett szerepét. Gondolom mondanom sem kell, egyből rákattantam..
Aztán láttam még néhány filmben, most így hirtelen a Beastmaster 2 jut eszembe, meg volt valami sci-fi is, amiben virtuális valóság pornószínésznőt játszott. Az utóbbi években sajnos nem nagyon hallottam róla, egészen pár héttel ezelőttig, amikor legnagyobb meglepetésemre a Stargate Atlantisban tűnt fel, mint Nancy Sheoppard, John Sheppard volt felesége. Nos, meg kell hagyni, Kari még mindig gyönyörű.
Nézegetem most közben az imdb-n a filmográfiáját, hogy mit láthattam még tőle, és rábukkantam 1-2 érdekességre.
- Szerepelt az 1991-1993 között vetített Swamp Thing c. sorozat 9 epizódjában. WTF? Volt ilyen sorozat? Erről a képregény-adaptációról én miért nem tudok? ![]()
- 1991-ben két rész erejéig felbukkant a Rém rendes családban. Wow, ezt látnom kell.
- Lol, rábukkantam a cyberprostis filmjére. Terminal Justice volt a címe, és Lorenzo Lamas volt a másik főszereplő. Jujj, kezdenek előtörni az emlékek
Igazi B-Movie, de Kari-fanoknak kötelező.
- Benne volt az Anaconda c. filmben is. Igen, igen, ez is beugrott! Ő volt az, aki megerősítette a nagy örök igazságot: horrorfilmben nem szabad szexelni, mert akkor előrébb kerülsz a monszta “megenni” listáján ![]()
- 2005-2006-ben látható volt egy Hellraiser és két Prophecy filmben is. Ezeket látnom kell.
Posted in eyecandy | 1 Comment »
Ma reggel, a buszon kezdtem el olvasni a könyvet, de már az első bekezdéseknél éreztem, hogy ezt jobb lett volna messze elkerülnöm. Kár érte, mert a történet nagyon érdekelt volna. Valamilyen katasztrófa után az emberiség visszasüllyed középkori állapotokba, s ennek a kornak a Kárpát-medencében élő népei a szereplők. Csábító alapfelállás. Csupán annyi a baj, hogy az író stílusa nekem nagyon nem fekszik. A túlzott, erőltetett, fennkölt szóhasználat teljesen élvezhetetlenné tette a könyvet. Szenvedtem vele pár fejezetet, aztán feladtam. Megy vissza a polcra, hátha egyszer majd változik annyit az ízlésem, hogy be tudjam fogadni Bán Mór stílusát, addig meg jó lesz polcdísznek. Én azért még reménykedem, mert ilyen sztoriért tényleg kár lenne…. talán… majd pár év múlva…
